Sziasztok, Kármen a nevem. Igen, már hallottatok rólam és pónitársaimról. Amikor megszülettem, anyu sok tejet adott, bár vágyództam el a sötétből. Időnként bejöttek hozzám, egy lány, és a barátnője, de nem tudtam hogy hívják őket. A lány megértett, de sosem engedett ki. Anyu is kezdte unni, és ekkor végre elérkezett a nagy nap! Kivezettek a karámba, kötőféket adtak rám. Imádtam! Már 2 másik póni is ott volt, anyu mutatott be Gusztinak és Ékesnek, akik nagyon jó barátok voltak. Ezután ugráltam és vágtattam, a szabadságomat kiélvezve. Úgyanúgy mnt a sötétben, itt is hoztak szénát, de nekem ebből már muszáj volt ennem, mert anya nem engedett a tejéhez. Ettől függetlenül mindig körülötte ténferegtem. A széna borzalmas volt. Lehet, hogy azért, mert nem szoktam hozzá, hiszen a többiek mind élvezték. Nekem jobban tetszett a tej, de a szénát is elviseltem. Sokszor jött a lány, Jázi is. Ő adott nekem először zöldet, mert kint nem volt. Azután tudtam, hogy ez a kedvencem! Mintha arra lennék teremtve, hogy frissebbnél frissebb zöldet egyek! Nagyon el is szomorodtam, amikor a zöld fehérré változott, és többé nem ízlett nekem. Anyut is ekkortájt vitték el tőlem, ezért is szomorú voltam. Gusztival a sötétbe kerültünk, és ő megtanított mindenfélét. Főleg a harapást, de ezt a szokást hamar elejtettem, mert ha megharaptam Jázit játékból, ő mérges lett, és orron csapott. Nekem nem fájt, de tudtam, hogy így nem leszünk jóban, márpedig az kellett nekem! Már amikor kiengedtek minket, néha hosszú karámba kerültünk, örömömre, mert ott sok volt a zöld. Anyu is velünk volt, de Gusti nevelt engem fel! Ő hozzá több kötelékem volt ekkorra. Hamar egyéves leszek, akkor is fogunk találkozni, mondja Guszti, hiszen valamiféle betörést ígérget. De higgyétek el, nincs kedvem betörni a sötét ajtaját! Nem fogok csalódást okozni!
Ez Gésa és én rózsaszínben. Tökéletes példa arra, hogy passzol a rózsaszín a pej kancákhoz.
A fecske Néró boksza felett. Alul a védődeszka, és a fecske szájában a fészek feljavításához egy gally.
Ez itt Kármen, anyja, Kacér mellett. Ügye milyen aranyos!
Most arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy bár a boxában minden megfelelt a szabványnak mégis sikerült egy komoly vágási sérülést szereznie egy kiálló szög által, mely az oldal palánkokat tartja. Normálisan ezek a szögek nem állnának ki, de Gésa etetéskor mindig nagyokat rúg a falba, ezzel rendszeresen kilazítja a csavarokat, szögeket. Sajnos sohasem lehetünk elég óvatosak.
ösztön, addig ameddig meg nem gyógyul félni fog a kutyáktól, hiszen ő a sérült növényevő állat, a kutyák meg ugye ragadozó állatok, és a vadonba a sérült növényevőkre támadnak a ragadozók, így tehát megpróbálja megvédeni magát a kutyáktól, amik általában sokan vannak a lovardákban, szóval fontos ( a kutyák érdekében) a kutyákat elterelni a lótól, hiszen a ló vagy a kutyába rúg, vagy megpróbál elmenekülni. Ha mint Gésa, a Te lovad is már egy több napja sérült, nem árt kötőfékben, vagy ha nagyon tele van kantárban egy kicsit megsétáltatni, hiszen így mozog is egy kicsit, és eszik is füvet is. Legelőre , hangsúlyozom, nem szabad ilyen esetben kivinni a lovat, mert le fog feküdni, és jobban ki fog nyílni a seb vagy fennáll az elfertőződés veszélye. A is nagyon fontos hogy a lehető legtisztábban tartsuk a boxot, a trágyát gyakran le kell szedni. Nem ajánlatos ilyenkor egyedül hagyni lovadat, hiszen magányos lesz, és unatkozni fog. Nyugodtan lehet óvatosan kefélgetni, de azért résen kell lenni, hiszen lovad ilyenkor akármikor megijedhet, megugorhat, és rá is léphet a lábadra ( persze nem szándékosan ). 
