Sziasztok! én vagyok Guszti! Az én gazdám Fanni, Jázi barátnője. Én egy shetlandi póni herélt vagyok. Vigyázz velem mert harapok! Én cirkuszi póni voltam, Fanni anyja onnan vett meg. A házukban növekedtem, majd elvittek a lovardájukba, ahol a többi lovat is tartották. Jázival ott ismerkedtem meg, de nagyon kicsi volt még. Nagyon jól éreztem magam abban a lovardában. Sokszor akartak engem gyereklovagoltatásra használni, de nem sikerült nekik SOHA! Mellettem ott voltak a kecskék, akiket eladtak, vagy megettek a lovászok, a lényeg, hogy sorra vitték el őket tőlem. egy idő után nem volt társaságom és a kis helyen is szörnyen nézett ki. majd fordult a kocka!

Felújították a helyemet, hoztak mellém egy pónikancát, Kacért. Nem voltunk jóban. Majd megjött Ékes is , és akkor szerettem meg kacért, mert láttam, rosszabb póni is van nála! Kacér karórágó, ezért ezzel a rossz szokással tölti az idejét. Ékes mindenkire sunyít, rúg és harap. De egy idő után vele is összehaverkodtam, csak azért volt fura, mert új volt, és félt tőlünk. Nemsokára megszületett a kis Kármen. Kacért elzárták tőlünk, és Ékessel még jobban barátkoztunk. Amikorra Kárment hozzánk eresztették, elválaszthatatlan barátokká váltunk! Kármen egyfolytában Kacér körül lengett. Majd egy nap velem el kezdett barátkozni. Fel akartam őt nevelni, Kacérnak segíteni. Pár nap múlva Kacér már nem is volt ott velünk, és Kármen rám maradt. Meg Ékesre. együtt tanítjuk őt még mindig. Addig fogjuk nevelni őt, amíg  Kacér nem fog visszajönni. azaz akkor fog felnőni Kármen.